Céges műszakvezetői, művezetői tréninget követő opcionális szupervízió
A céges műszakvezetői, művezetői képzés után - opcionálisan - szupervízió
Mit jelent a szupervízió, mi a szupervízió célja? Kezdjük a szupervízió értelmével. A tréning után a termelésirányító kollégák elméletben már "mindent" tudnak. A művezetők vagy leendő művezetők, a műszakvezetők vagy majdani műszakvezetők képesek vezetői feladataikat ellátni.
Mindazonáltal.... A tudásuk még éppen úgy nem készségszintű, mint amikor Önnek friss jogsija volt. A szupervízió átsegíti őket az első elakadásokon, a millió kezdeti buktatón. A szupervízió célja megóvni a műszakvezető, művezető, csoportvezető kollégát ezernyi pofontól, ill. segíteni őt felállni és abban, hogy másodjára ugyanolyan ütést már ne kapjon.
A szupervízió során mi, a tréner ott vagyunk a műszakvezető, a művezető kolléga mellett. Fizikailag ott vagyunk mellette a gyártócellában, a raktárban, a műhelyben, vasútállomáson vagy rendőrségen, és szakmai oldalról támogatjuk az élesben zajló frontvonalbeli vezetői munkát. Az odasétálástól, a telefonokon és a problémamegoldáson, a termelésirányító saját főnökével való találkozáson át, a beosztott kollégáknak szóló biztatásig. Szupervízor minőségünkben olyanok vagyunk, mint a tapasztalt főnővér, aki az ifjú kolleginának vérvétel közben segít megtalálni a vénát.
Az instruktor / a tréner a szupervízió során megfigyel és - bizonyos esetekben - azonnal segít.
Az esetek többségében pedig megfigyel, hogy a többi munkatárs, ill. a beosztott előtt ne csorbítsa a műszakvezető vagy művezető kolléga tekintélyét, majd négyszemközt segít újraélni a helyzetet, és gyakorolni az adott helyzetben célravezető viselkedést, problémamegoldást, kommunikációt, stb.
Vagyis a szupervízió azt biztosítja, hogy mindaz megjelenjen a műszakvezető, művezető, csoportvezető viselkedésében, amelyet még nem tökéletesen vitt át a napi gyakorlatba.
Hogy kell ezt képzelni?
A szupervízió során az üzemben, a gyárban az instruktor (tehát a mi trénerünk) tényleges "odaáll" Péter mellé, amikor Péter (műszakvezető) egy olyan (beosztott) kollégával beszél, aki ontja a selejtet. És odaáll két órára a Zsolt mellé, akinek ki kell rúgnia valakit. "Elkíséri" a Theofilt abba a helyzetbe, amikor meg kell köszönni valamit.
A tréner, ha olyan a szituáció akkor be is avatkozik (a kolléga presztízsét tökéletesen megóvva), de az esetek többségében, ott és akkor, még csak megfigyel. Ott vagyunk Imre mellett a műszakkezdő értekezleten, meghallgatjuk a műszakkezdő beszédet. Aztán jön a négyszemközti feldolgozás, javítás és gyakorlás a trénerrel, majd ismételt gyakorlás a nagybetűs életben.
A csomagoláson a műszakvezető és beosztottja mellett állunk, és lehet, hogy a non-verbális kommunikációra is kitérő edzésmunkát fogunk végezni, amikor is a művezető azt mondja a vidám beosztottnak, hogy: - Nem, nem tesó vagyok, hanem Horváth Pál. Hogy szeretnél szólítani? Pali vagy Pál?